Minap egy kedves ismerőssel az élet nagybetűs dolgairól bölcselkedni tértünk be egy teljesen átlagos sörözőbe. Lassan a lány feje fölé kerülhet a Harmincas szingli táblácska. Számomra teljesen érthetetlen módon, de évek óta nem sikerült egy épkézláb kapcsolat-kezdeményt sem felmutatnia. Előkerült ez a téma már többször is, és mint magabiztos, nagyarcú pasi mindannyiszor kijelentettem, hogy simán az ő hibája, elvégre nem mer eléggé csábító lenni, meg nem veszi észre a környezetét, és különben is olyan ideákat kreál és kerget, akik nem is léteznek! Tudjátok, ezek az elvek, preferenciák, értékek, és kritériumok!
Beültünk a sörözőbe, vendégseregnek ott voltunk mi, meg a szomszéd asztalnál két csaj. Viszonylag hamar megjelent a pincér srác, humornak álcázva kiszolgált minket, mi pedig elmerültünk a beszélgetésben. Egy idő után feltűnt, hogy a pince kezd megtelni. Először egy pár jött, majd a két szembecsajhoz újabb 3 csatlakozott és a többi asztalhoz is jöttek, ketten, hárman, többen… Csajok! Csak egy olyan belső bólintással konstatáltam, hogy van min legeltetnem a szemem, formagazdag felhozatal volt, de komolyan el voltunk mélyedve az aktuális témában. Majd felhívott az emeletre a természet. Ott volt ugyanis a budi. Na ekkor esett le az állam! Ugyanis míg lenn a pincében legalább ketten voltunk férfinak, az emeleten SENKI!!!! Kisebb-nagyobb asztaltársaságok, csupa meló után egy kis traccspartira beugró csajok! (nem, ez nem egy leszbi bár volt, hanem egy hétköznapi belvárosi söröző, ahova meló után be szoktak ülni a népek, hogy szidják a főnöküket, vagy kibeszéljék a kolléganőt, vagy az éppen távol lévő havert, vagy annak csaját)
Megnyúlt képpel mentem vissza, s kérdeztem A-tól, hogy „De hol vannak innen a pasik?” Ez volt a kulcsszó! Innen aztán nyakamba zúdult: „Látod?!, Erről beszélek!”. Bennem meg csak motoszkált a kérdés, igen, de akkor is, hol vannak ilyenkor a pasik?
Aztán bevillantak ilyen képek, hogy időtlen idők óta járják a férfiak söntéseket, támasztják a kocsmapultot és versengve csábítják a bögyös kocsmárosnét. Hogy néhány (tíz)éve meló végén elszólta valaki magát az irodában, vagy dobott egy mailt, hogy „sör?” és csapatostól vonultunk a legközelebbi becsületcsökkentőbe. Hogy komoly csatát vívva asszonyunkkal verekedtük ki magunknak, hogy ma „pasi nap” van drága, majd jövök! S azzal bevettük magunkat az éjszakába.
És az is beugrott, hogy mostanság komoly erőfeszítésbe kerül összeszedni egy bandát a melóhelyen, olyannyira, hogy már a próbálkozások is kimúltak. Na persze! A srácok felnőttek, megnősültek, megjött a gyerek is, sietni kell haza, mert fürdetés és esti mese, meg minden… Lehet, el kell telni pár évnek, hogy újra legyen igény a brazil szappanopera helyett világmegváltó gondolatok megvitatására egy korsó jófajta sör mellett?
Persze ezen gondolatmenet alapján a kocsmának tele kellett volna lennie 20-es és 40-es pasikkal, a 30-asok meg pelenkázzanak csak nyugodtan. De nem voltak!
Aztán beugrott egy régebben hallott sztori is (igaz-e vagy sem, nem lényeg. Vagy mégis?)
30+pár éves srác 30 körüli barátnő, 4-5 éve együtt. Lány panaszkodik, hogy embere elég lusta. Mármint „úgy”… Gondolta kicsit fellendíti ellaposodó szexuális életüket (hónap végére jó lenne letudni azt az egyet…?), beöltözött szexis vörösbe, majd ahogy ezt a klasszikusoktól látta, beállt az ajtóba csábító dögnek! Emberünk csak fél szemét vette le kedvenc PC-s játékáról, s orra alatt dörmögte: „Kicsim, vegyél fel valamit, mert megfázol!”
Kezdem azt gondolni, hogy A. panaszkodása az épkézláb szabad férfiak eltűnésére helyénvaló. Kezdem elhinni, hogy kihalófélben lévő faj lettünk, mi magabiztos, nagyarcú, kibírhatatlan, de elérhető és vágyott férfiak. Hogy az új nemzedék anyájuk által olyan jól nevelt lett, hogy őket már a korukbéli lányok sem tudják elrontani. Otthon ülnek, házi- és kézimunkáznak, Barátok közt függők, és megfőzik a vacsorát, míg asszonyuk meló után beugrik a kollégákkal egy sörre a közeli kocsmába, s megbeszélik az élet nagybetűs dolgait…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
díva naíva 2010.02.08. 21:30:05
azallamenvagyok 2010.02.09. 07:50:52
pl jelen képnél eszembe jutott egy kis kolleganőm, aki szenved az egyedülléttől, ezért pótcselekvésekkel zsúfolta tele az életét (suli, salsa, pár barát, utazás, beülős beszélgetések), és ennek köszönhetően esélye sincs arra, hogy bepasizzon. Pénteki sikeres randi utáni búcsúzás:
- Kedden találkozhatunk? (Kérdi a reménykedő férfi)
- Nem, az nem jó, a nővéremnek megígértem, hogy shoppingolung.
- Szerda?
- Táncolok.
- Hm, a csütörtök nekem nem jó, mi lenne, ha csapnánk egy fergeteges péntek estét?
- Jajj, a csajokkal minden pénteken pókerezünk, ne ijedj meg, nincs sok ilyenem, majdmegtudod (bíztató csók)
- Szombaton hazamész a szüleidhez?
- Igen...
- Akkor azutáni hét?
- Persze, szeretnék veled találkozni majd emilben/msnen/smsmben/telefonon lebeszéljük, jó?
(aztán eldepressziózza magát a dohányzóban egy hónap múlva, hogy milyen szarok a pasik, ez se kereste)
barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.02.09. 08:24:26
De tényleg igy van, hogy a jó csajoknak annyi programjuk van (szoli, manikür, fodrász, tánc, 3-4 barátnős külön csoport, egy meleg barát lélekápolása...stb), hogy abba már nehéz belezsúfolni egy "járós barátot". Nem, lehetne egyből összeköltözni? Akkor a pasi otthon várná, amig letudja a táncot és a barátnőket. :)
Fullback 2010.02.09. 08:27:34
magam a hazarohanós, estimesélős "átlagos" harmincas pasi kasztba tartozom, aki már régesrég nem jár sörözni a haverokkal.
@azallamenvagyok: pontosan ezt látom a "szingli" kolléganőimen plusz azt, hogy évről évre magasabbra helyezik a mércét, miközben ők maguk egyre öregszenek és rigolyásabbak és ezért egyre ritkábbak ezek a randik. némelyik a munkahelyen éli ki magát a "főnökösködésben". na ezektől a kollégáktól (ne adj' Isten főnököktől) mentsen meg az ég minket.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.02.09. 10:46:11
Amúgy ez is ütős poszt, mint az eddigiek, gratula... :)
notC 2010.02.09. 13:20:11
Amit nem értek ebben a felállásban, hogy a férfinak miért nincs igénye hasonló programok szervezésére? És egyáltalán! Miért nincs kedve mondjuk olyan programokba bekapcsolódni, ami a nőnek fontos, pl. mozi, színház, bilcsóarti, közös sport? Vagy miért fontos a nőnek ezekből lehetőleg kizárni emberét?
A hosszú kapcsolat titka lehet a ritka közös elmény?
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.02.09. 13:26:05
díva naíva 2010.02.09. 14:26:12
barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.02.09. 15:41:32
Házon belül: gaszronomiai élvezetek, közös tv-nézés (ne nézzetek le ezért, mert szerintem ezt is lehet jól csinálni, amennyiben közös a kulturális érdeklődés). Én még a közös takarításban is látok fantáziát. :)
És akkor az ágyközeli élményekről ne is beszéljünk.... vagy igen?
notC 2010.02.10. 09:07:51
Valszleg következő agymenésem -kérdésözönöm- arról fog szólni, hogy miért jut el egy kapcsolat (hangsúlyozottan nem 20+ év után, és 50 fölött!) odáig, hogy a szexistennőnek öltözött kedvest a megfázástól félti párja :) Mindig megdöbbenek, ha 3-4 éves kapcsolatban arról panaszkodnak, hogy ellaposodott, elmúlt a szerelem.
alumi 2010.02.10. 09:27:13
alumi 2010.02.10. 10:05:12
egyetértek azzal, hogy a társadalmi változások hozták ezt a jelenséget magukkal.
a szüleink generációjában már "divat" volt a válás. nagyon sok csonka családban élő/élt kortársam van.
a gyerek meg ugye rendszerint az anyánál marad.
ha a gyerek lány, akkor anyu erős szeretete -sok esetben- a lányból is hasonló független, akarnok magatartású nőt formál. kivéve azt az esetet, ha anyu tovább tud lépni, új élettársa, esetleg férje lesz. viszont, ha anyu valójában nem akart válni, akkor egy megkeseredett picsogós romhalmaz lesz, aki a szeretetét és a volt férje iránti utálatát is a gyerekén keresztül közvetíti ki a világra. kapaszkodik, mentsvárat lát a gyerekben és rajta keresztül akarja bebizonyítani, hogy ő igenis tud együtt élni valakivel, és nem elviselhetetlen.
más és talán rosszabb a helyzet, ha fiú marad egyedül egy picsogós anyával. na abból lesz a puhapöcsű mamakedvence, korunk egyik egyre jellemzőbb férfitípusa. ő egy aranyifjú. jellemzője, hogy még 30 évesen is a mamával él, de ha esetleg már elkezdett is leválni, azért anyu mos, főz, pakol utána. hetente kb. minden nap megfordul otthon, és kis tálkákban ömlesztve kapja a porciózott adagot. az anyjához elvághatatlan szálak milliói kötik. héja nász típusú a kapcsolatuk. Örök veszekedés,torzsalkodás. mert bár a pasi látszólag azt akarja, hogy az anyja szálljon le róla, valójában nagyon is tetszik neki a tutujgatás és anyu nagyon is lelkesen tutujgatja...hovatovább halálra is sértődne, ha másképp lenne. anyunak minden nő effektíve ellenség a fia életében. minden nőt kritikus szemmel néz. van akit rögtön pellengérre állít és fia bizonytalanságát kihasználva seperc alatt megsemmisítő megjegyzések sokaságával ki is golyóz. a nagyobb falatokat, akikhez fia jobban ragaszkodna, ahol nagyobb a szerelem, hosszabb idő alatt, módszeres aknatechnikával "hatástalanítja". ennek része a látszólagos elfogadás, megbékülés, és öröm, hogy fia révbe ért, valójában fortyogva tervezgeti magában a pillanatot, amikor végre elhúz az kis "pióca" a rákba.:)
az egyetlen mentsvár, ha a csaj tökéletesen megalkuszik és elfogadja, hogy bizony abban a kapcsolatban nem ketten, hanem hárman vannak. a fiú a lány és a mama..
egyre több és több ilyen férfi van és lesz. és ezekhez jönnek az emancipált és öntudatos nők. szép lesz...
Father Justice (törölt) 2010.02.10. 10:56:30
Alighanem rátapintottál a lényegre.: a szexésnyújorkon szocializálódott öntudatos nőstényeknek jár a Szint még 30+ évesen is. :) Viszont érdekes kérdés, hogy végül ki jár jobban? Aki szépen lefarag a szintből és nyugodtan, de boldogtalanul (félig-meddig elégedetten, ha rendben vannak legalább az anyagiak) eléldegél a mércén aluli Lajoskával - unalmas estéken szomorkodva felidézve az exek emlékét? Vagy az, aki aktívan tolja a társkerestést minden fronton, és szorgos munkája gyümölcseként végül be is cserkészi az Alfát - aki viszont 2-3 év múlva lecseréli egy feszes testű huszonévesre? Azt látom a környezetemben, hogy 3 év után jön a kritikus pont ilyen vonatkozásban. Általában akkorra esnek szét kissé a nők (az első gyerek után) és kb. ekkor kezd elillani a szerelem is. Csak akkor maradnak együtt, ha az Alfa nagyon rosszul járna a válással / szakítással, de akkor is borítékolhatóak a veszekedések és a félrekufircok.
A nagyarcú és kibírhatatlan férfiakra áhítozó szingliket viszont a franc se sajnálja. :)
notC 2010.02.10. 11:00:33
Látom, te is szereted kisarkítani a dolgokat, de mint tudjuk, a maszatolás, a picit eltérő vélemény simán belefér abba a tűréshatárba, amiről nem kell tudomást venni :)
Azt gondolom, hogy létező probléma az, amiről írtál, és valóban sok, (egyre több?) olyan férfi van, aki képtelen leválni az anyjáról. Nem mai gyerek vagyok, úgyhogy elég jól ismerem a korosztályom, meg a "fölöttünk járókat" is, úgyhogy bizton állíthatom, anyuka kedvencek mindig is voltak, mindig is lesznek. És olyan nők is szépszámmal, akik megkísérlik átvenni a szerepet a mamától, megvívják csatáikat az anyóssal, mígnem maguk is önnön anyjukká válnak. A nőiesség itt is elvész... A dögös, imádni való feleség helyett pár éven belül lesz egy "anyjuk", kockás otthonkában, lófarnyi seggel. De ez egy másik "népcsoport" :) Most nem ők számítanak ;)
Vagy az a válaszod a kérdésre, miszerint "hol vannak az épkézláb férfiak?!", hogy a mamánál látogatóban? ;)
(velem szemben ülő kolléganő válasza: "hol lennének? Otthon, házimunkáznak!" :))))
notC 2010.02.10. 11:23:21
Közben meg szokásunkhoz híven felemlegettük annak a bizonyos "pelenkázós" korszaknak a szaftosabb emlékeit. Akadt pár jó buli :) Majd megjelent egy másik kütyüs srác is (vele még nem találkoztam előtte), hamar felvette a beszélgetés fonalát, majd rákérdezett: na és mikor megyünk kupiba megtáncoltatni a csajokat?!
Hmmm... Meg kell állapítsam, akkor is rossz voltam, azóta sem lettem jobb, de ők sem! :)
díva naíva 2010.02.10. 13:54:54
Father Justice (törölt) 2010.02.10. 15:05:24
díva naíva 2010.02.10. 15:31:03
barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.02.12. 08:55:09
érzelmikáosz · http://erzelmikaosz.blog.hu/ 2010.02.13. 18:11:25
A témához meg csak annyit, hogy lehetnének tökösebbek a pasik, mert én mondjuk baromira nem szeretném azt látni, hogy a nők előbb-utóbb pórázon vezetik őket...siralmas...
aJeti 2010.02.16. 14:28:48
díva naíva 2010.03.09. 15:27:01
notC 2010.03.10. 13:27:47
notC 2010.03.10. 13:28:57
díva naíva 2010.03.10. 13:49:53
ichlet-ből azt szúrtam le... ő akarom írni, azt szűrtem le :)), hogy úgy akarod írni, hogy ich-let, tehát én szövegem :))
aJeti 2010.03.18. 09:04:58
most már, valamit.
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.03.18. 12:42:21
(Szerintem azért a látogatottság nem rossz arányt mutathat, mert többször erre téved az ember, hogy talán most...) :))))
notC 2010.03.24. 15:35:21
díva naíva 2010.03.24. 15:45:26
notC 2010.03.24. 16:31:41
Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2010.03.25. 07:35:21
Azért noszogathatunk, nem? Csak, hogy érezd a törődést... :)))))
díva naíva 2010.03.25. 07:49:26
aJeti 2010.04.03. 22:30:36
kunkorcsiga 2010.04.25. 13:45:03
aJeti 2010.04.26. 09:22:18
2014.05.24. 12:32:08
Rengeteg ocsmány békát kell megcsókolnod, mielőtt rátalálsz a hercegre.:)
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal