Nem fogok önéletrajzot írni. Ha valaki netán ide talál, olvas, majd kérdez vagy véleményt nyilvánít. Én meg majd válaszolok!

Ja, igen!!! Erről jut eszembe! Az a cím, hogy „Szókimondom”. És ígértem a bemutiban, hogy majd itt kifejtem. Íme:

 

Volt a múlt, amikor még modemmel neteztünk. Cseteltem, jó sokat! Aztán belefutottam a függőség csúf ördögébe. Csúnya időszak volt, szerencsére túl vagyok rajta. Aztán jött a fórumozás. Ez már azért moderáltabb volt, és mindenképp jobb, mert a cset pár szavas mondatai helyett itt már lehetett egész komoly gondolatokat is megfogalmazni. Ráadásul a fórum engem érintő, vagy foglalkoztató gondolatok köré csoportosult embereket fogott össze. Jó volt/van, idő kérdése, hogy mikor, hol, mennyit tudok eltölteni, belefolyni egy-egy témába.

 

És aztán itt van ez a blog dolog. Két fajtával találkoztam. Az egyik adott téma ügyeivel foglalkozik (pl. szívesen látogatom a többszerzős szakmai blogokat), a másik pedig egy adott személy kibontakozása, grafomán megnyilvánulása. Az előbbit régóta használom rendszeresen, de ez utóbbival nemrégiben találkoztam kicsit közelebbről. Naná, hogy az index blogajánlója alapján. :) Akadt pár „hátszeles” blog, akik fent vannak, s ezeknek akadt sok-sok kommentelője. Fórum jelleggel megjelenik a post (legyen vitaindító), majd mindenki megírja a véleményét. De hamar kiderült, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. Vélemény helyett anyázás, ordenáré beszólások, személyeskedés, ésatöbbi.

 

Aztán új játékot találtam. :) Elkezdtem a kommentelők profilja alapján az ő, vagy az általuk látogatott blogokat olvasgatni.  Ők a „grafománok”, akik kiterítik gondjaikat, problémájukat, életüket a nagyvilág számára. Voltak köztük érdekes emberek, sérültek és problémások, voltak jó stílusúak és kevésbé, fiatalok és öregek, boldogok (meglepően kevesen) és boldogtalanok (még meglepőbb módon, sokkal többen!). Egy darabig csak olvastam, néha hozzászóltam, akadt, aki megkedvelt, s akadt, aki nem annyira. Adtam tanácsot kéretlenül, lefestettem szebb jövő lehetőségét, vagy épp felemeltem egy görbe tükröt, ami persze megint csak nem mindenkinek tetszett.

 

És akkor innen indul…

Ha ott nem, akkor majd itt! :) Név és utalás nélkül, egy-egy problémát, embertípust fogok kiragadni és kivesézni ahogy én gondolom, ahogy én látom. Őszintén, tabuk nélkül, de nyitottan a vitára. Ugyanis azt látom magam körül, hogy rengeteg élet fut mellékvágányon, rengeteg ember boldogtalan, sokan szenvednek kapcsolatban és még többen szenvednek kapcsolat hiányában. És hogy ez így nem van jól! Mert keveseknek adatik meg az a képesség, hogy boldogok legyenek. XXI. század? Miért is? Nincs mit enni? Nem jó a fogyasztói társadalom? Hiába mondja a reklám, hogy „mert megérdemled”? Mert az élet csupa probléma, csupa gond? Szerintem meg nem. Mert azt gondolom, hogy az ember saját sorsának kovácsa, azt, hogy a lehetőség adott, csupán élni kell vele.

A blog nem rólam és nem a magánéletemről fog szólni, bár biztosan lesznek majd benne utalások a velem történt online/offline dolgokra is, hanem kérdéseket teszek föl magamnak, nektek, a világnak. A téma az utcán (weben) hever, csak föl kell venni.