Minap egy kedves ismerőssel az élet nagybetűs dolgairól bölcselkedni tértünk be egy teljesen átlagos sörözőbe. Lassan a lány feje fölé kerülhet a Harmincas szingli táblácska. Számomra teljesen érthetetlen módon, de évek óta nem sikerült egy épkézláb kapcsolat-kezdeményt sem felmutatnia. Előkerült ez a téma már többször is, és mint magabiztos, nagyarcú pasi mindannyiszor kijelentettem, hogy simán az ő hibája, elvégre nem mer eléggé csábító lenni, meg nem veszi észre a környezetét, és különben is olyan ideákat kreál és kerget, akik nem is léteznek! Tudjátok, ezek az elvek, preferenciák, értékek, és kritériumok!

Beültünk a sörözőbe, vendégseregnek ott voltunk mi, meg a szomszéd asztalnál két csaj. Viszonylag hamar megjelent a pincér srác, humornak álcázva kiszolgált minket, mi pedig elmerültünk a beszélgetésben. Egy idő után feltűnt, hogy a pince kezd megtelni. Először egy pár jött, majd a két szembecsajhoz újabb 3 csatlakozott és a többi asztalhoz is jöttek, ketten, hárman, többen… Csajok! Csak egy olyan belső bólintással konstatáltam, hogy van min legeltetnem a szemem, formagazdag felhozatal volt, de komolyan el voltunk mélyedve az aktuális témában. Majd felhívott az emeletre a természet. Ott volt ugyanis a budi. Na ekkor esett le az állam! Ugyanis míg lenn a pincében legalább ketten voltunk férfinak, az emeleten SENKI!!!! Kisebb-nagyobb asztaltársaságok, csupa meló után egy kis traccspartira beugró csajok! (nem, ez nem egy leszbi bár volt, hanem egy hétköznapi belvárosi söröző, ahova meló után be szoktak ülni a népek, hogy szidják a főnöküket, vagy kibeszéljék a kolléganőt, vagy az éppen távol lévő havert, vagy annak csaját)

Megnyúlt képpel mentem vissza, s kérdeztem A-tól, hogy „De hol vannak innen a pasik?” Ez volt a kulcsszó! Innen aztán nyakamba zúdult: „Látod?!, Erről beszélek!”. Bennem meg csak motoszkált a kérdés, igen, de akkor is, hol vannak ilyenkor a pasik?

Aztán bevillantak ilyen képek, hogy időtlen idők óta járják a férfiak söntéseket, támasztják a kocsmapultot és versengve csábítják a bögyös kocsmárosnét. Hogy néhány (tíz)éve meló végén elszólta valaki magát az irodában, vagy dobott egy mailt, hogy „sör?” és csapatostól vonultunk a legközelebbi becsületcsökkentőbe. Hogy komoly csatát vívva asszonyunkkal verekedtük ki magunknak, hogy ma „pasi nap” van drága, majd jövök! S azzal bevettük magunkat az éjszakába.

És az is beugrott, hogy mostanság komoly erőfeszítésbe kerül összeszedni egy bandát a melóhelyen, olyannyira, hogy már a próbálkozások is kimúltak. Na persze! A srácok felnőttek, megnősültek, megjött a gyerek is, sietni kell haza, mert fürdetés és esti mese, meg minden… Lehet, el kell telni pár évnek, hogy újra legyen igény a brazil szappanopera helyett világmegváltó gondolatok megvitatására egy korsó jófajta sör mellett?

Persze ezen gondolatmenet alapján a kocsmának tele kellett volna lennie 20-es és 40-es pasikkal, a 30-asok meg pelenkázzanak csak nyugodtan. De nem voltak!

Aztán beugrott egy régebben hallott sztori is (igaz-e vagy sem, nem lényeg. Vagy mégis?)

30+pár éves srác 30 körüli barátnő, 4-5 éve együtt. Lány panaszkodik, hogy embere elég lusta. Mármint „úgy”… Gondolta kicsit fellendíti ellaposodó szexuális életüket (hónap végére jó lenne letudni azt az egyet…?), beöltözött szexis vörösbe, majd ahogy ezt a klasszikusoktól látta, beállt az ajtóba csábító dögnek! Emberünk csak fél szemét vette le kedvenc PC-s játékáról, s orra alatt dörmögte: „Kicsim, vegyél fel valamit, mert megfázol!”

Kezdem azt gondolni, hogy A. panaszkodása az épkézláb szabad férfiak eltűnésére helyénvaló. Kezdem elhinni, hogy kihalófélben lévő faj lettünk, mi magabiztos, nagyarcú, kibírhatatlan, de elérhető és vágyott férfiak. Hogy az új nemzedék anyájuk által olyan jól nevelt lett, hogy őket már a korukbéli lányok sem tudják elrontani. Otthon ülnek, házi- és kézimunkáznak, Barátok közt függők, és megfőzik a vacsorát, míg asszonyuk meló után beugrik a kollégákkal egy sörre a közeli kocsmába, s megbeszélik az élet nagybetűs dolgait…