Átrágták ezt is már jó sokan, hozzáadni vagy elvenni nem nagyon tudok, nem is akarok, egyszerűen csak elmesélem....

Történetünk szereplője berobbant az életembe. Megjelent az ajtóban, kezében két utazótáska, arcán könnycsepp áztatta smink. Menekült, s nálam talált menedéket. Üldözője önmaga volt, feledni akart, új életet kezdeni, új elveket követni, bár inkább csak megvalósítani a meglévőket.

Sokat beszélgettünk a múltjáról és a jövőről. Határozott, céltudatos, néha akarnok, veszíteni képtelen! Akit otthagyott szintén céltudatos volt, csak épp a céljai valahova máshova vezettek. Amúgy rendes srác volt, teljesen normálisan gondolkozó, az a tipikus „Csodás Férjnek Való” kategória. Egyetlen szépséghibája, hogy a szenvedélyt csak a munkájában ismerte. A lány viszont a tányér-falhoz-csapkodós mentalitásával többet, jobbat, szenvedélyesebbet akart!

Eltelt 1 év pityergéssel, csüggedéssel, a le nem zárt kapcsolat rendre visszaköszönt, szét-össze-vissza, majd villámként hasított az életébe a FÉRFI! Csupa nagybetűvel, mert ő aztán tudta mitől döglik a légy! A szex az valami fenomenális volt! Odafigyel, gondos, alapos, szenvedélyes, ha kell érzéki, ha kell férfias, nem ismer tabukat, nincsenek szabályok csak a mindent elsöprő vágyakozás és beteljesülés, a SZEX!

Apró szépséghiba, az ilyen nem való férjnek (hosszú lenne a jellemlap, de tényleg nem! :) Pedig a Lány lassan szeretne megállapodni. Hullámvölgyek, nagy veszekedések, elköltözés, majd vissza. De egy nem változott: a szex, mint kapcsolatuk alapja most is csodálatos volt!

Az előző bekezdés bő másfél évet ölelt föl, a Lány időközben hozzáment a Férfihoz, jövőről álmodott, de jelent élt meg. Az viszont nem úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Férfi lassan változott. Nagy volt a szerelem, s a macsó megszelídült. A stiklis vállalkozásai, az ügyeskedések, a kétes hírű haverok rendre bebuktak, a Férfi lassan Átlagpasivá avanzsált. A változás, ha azt vesszük pozitív! Rendes ember lett, akárki meglássa.

Vagy mégsem? Átlagpasi nem igazán tudott mit kezdeni az új helyzettel. A millás jövedelmek megcsappantak, majd millás kiadások lettek belőle. A tartalékok lassan fogyni kezdtek, pótlásuk visszahozta a régi "szép" időket, de több volt a sikertelenség, mint a kétes hírű siker. S ez rányomta bélyegét a hálószoba rejtett titkaira is (Felállni még felállt, csak már nem volt annyira jó, annyira különleges.) Átlagpasi újraminősült, Zsiráf lett belőle. (A zsiráf az az állat, amit az ember megnéz az állatkertben, rácsodálkozik, hogy „- dehiszen ilyen állat nincs is!”, majd megállapítja, hogy szép-szép, de otthonra azért nem kéne. Nem fér be a hűtőbe sem.)

Átlagpasi fura keveréke lett „Kapaszkodó Maffiózó”-nak, „Nagyonjó Férj”-nek és ki tudja még milyen cimkéknek próbált megfelelni, egy valami nem lett csak: „Önmaga”.

A Lány kezdte felfedezni a valóságot. Rájött, hogy ketyeg az óra, hogy gyereket akar, s egyre kevésbé érezte azt, hogy Zsiráfja különböző énjei között válogatni szeretne. Menekülni készül. Újra. Szerintem önmaga elől… Szerintem nem tud… Mert ő is Zsiráf!

Lehet, hogy ma este becsönget. Két utazó táska lesz a kezében, arcán könnyáztatta smink, szívében kétségek.

Nehéz hónapom lesz. És vehetek egy nagyobb hűtőt.